Előszó a magyar kiadáshoz
“Képzeljenek el egy gyönyörű, színes világot. Egy családot, ahol a szülők az ölelő, gazdag, élő természet. Ebben a világban nő fel a gondtalan, játékos és boldog gyermek, aki úgy érzi, hogy neki minden megengedett: nincs határ szabva a kreatív játékainak, az értelmi fejlődésének.
A szülők a munkájukkal mindent megteremtettek és megadtak ahhoz, hogy a gyermek megélhesse a korlátlan játéktereit, anélkül, hogy bármit is észlelt volna az őt körülvevő és őt életben tartó sokmilliárdnyi segítőjéről.
A nyugati civilizáció mindmáig ebben a gyönyörű gyermekkorban élt. Kiélhette, megélhette a számára biztosított gazdag és végtelennek tűnő aktív és kreatív gyermekkort.
Mára viszont egyértelműen kiderült, hogy tudatlanul vagy tudatosan, gyakran csupáncsak figyelmetlenül kihasználta, sőt túlhasználta a szüleit. Az életet adó ökoszisztémákat.
A biztonságos, vagy inkább elkényeztetett gyermekkor mára elmúlt és eljött a felnőtté válás ideje – ugyanis a szülők nem bírják már tovább biztosítani a segítő, önzetlen, éltető védelmet.
A civilizációnk -azaz mi- válaszút elé kerültünk. Mostantól milyen úton megyünk tovább?
Végleg megtagadjuk a gyökereinket, és nagy önbizalommal felvértezve kitalálunk és kreálunk magunknak egy technológiákra épített világot, ami -szerintünk- jó lesz nekünk? Gyártunk majd élőnek kinéző, de lényegét tekintve élettelen tárgyakat? A külsőleg kívánatos, de üres élelmi”szer”-t a tápanyagdús élelem helyett?
Lecseréljük a valódi életet „életszerűre”?
Működőképes-e ez az út egyáltalán, ha szinte még semmit sem tudunk a minket körülölelő világ nagy részéről, annak gyönyörűen összetett működéséről? Hiszen eddig egyáltalán nem foglalkoztunk vele, nem is érdekelt minket komolyan, ugyanis mindez adottság volt. És mert ingyen kaptuk.
Vagy most, a felnőtté váláskor végre ráébredünk, hogy amiben eddig nevelkedtünk, ami eddig megtartott, arra ezután is nélkülözhetetlenül szükségünk van?
Ha így döntünk, akkor innentől feladatunkká válik megfelelően gondoskodni a környezetünkről, hiszen a végletekig kifárasztottuk, kimerítettük, és kiettük a vagyonából a szülői házat.
Most már kötelező megismerni ezt a csodálatos, végtelen összetettségű szövetet, a saját érdekünkben. És azt is tudni -némi szerénységgel- elfogadni, hogy a világ akkor is létezik, sőt működik is, ha mi épp nem igazán értjük.
Ha – esetleg és bölcsen- a második utat választjuk, van-e, lesz-e bennünk annyi felnőttes alázat, hogy az eddig sikerélményeket és önbizalmat adó, kizárólag emberközpontú technológiák gyártását lecseréljük, vagy legalább egy szerényebb szintre csökkentjük, és helyette az életünket biztosító környezetünkkel való szoros együttműködést alkalmazzuk?
Nem csupán a kontextusból kiragadott részeket vizsgáljuk, hanem -interdiszciplináris megközelítéssel- a szélesebb összefüggések megismerését és a mintázatok felismerését tűzzük ki célul?
Mit választ a kamaszkorból éppen kikerülőben lévő társadalom? Marad kizárólagos értékmérőként a GDP-hez való hozzájárulás nagysága és a hatékonyság, vagy végre más értékeket is figyelembe vesz-e a döntéseinél?
Tovább fejlesztgeti és építgeti a technológiai játékszereit, amik rövid távon ugyan még kitűnően fizetnek és biztosítják a ma sikerét, de már középtávon -akár pár tíz éven belül is- egy általános összeomlásba torkolló zsákutcába vezetnek?
Az elkövetkező években kiderül, hogy a nyugati civilizáció felelős felnőtté tud-e válni és az életet választja, az ahhoz szükséges alkalmazkodással és együttműködéssel együtt, vagy inkább marad az infantilis állapotában, vakon bízva és túlbecsülve önnönmaga képességeit.
Tud-e az ember -újra- RÉSZként tekinteni magára egy EGÉSZben?
Ez a könyv mindenkinek szól, az orvosoktól, a gazdákon át, a gyermekeiket nevelő családanyákig.
Fiataloknak, bármivel is foglalkoznak.
Azoknak, akik kertészkednek. És még inkább azoknak, akik nem.
A döntéshozóknak és a döntéseket befolyásolóknak.
Ugyanis, ha külső kertje nincs is, de belső kertje mindenkinek van. Minden egyes élő embernek.
Ez a könyv a fenti kérdések felelős megválaszolásában segít. A paránylények csodálatosan összetett világának a sokszínű bemutatásával, amik nélkül az emberi élet működésképtelen és értelmezhetetlen.
Legfőbb ideje megismerkedni vele.
dr. Tkacsik Márta
elméleti matematikus, regeneratív gazdálkodó
(Köszönet jár a TMG Egyesületnek, akik felkarolták e könyvnek a kiadását, mégpedig a David Montgomery: Talaj- A civilizációk eróziója és Mykhaylo Draganchuk: No-Till kezdőknek c. könyvek kiadását követően. Hálás köszönet Pálszabó Ferencnek, a fordításért, és Hajdú Orsolyának, a magyar kiadáshoz készített illusztrációkért. A szakmai lektorálást Víg Vitália, talaj ökológus, Dr. Parádi István, egyetemi adjunktus, és Bóday Ádám, élettani kutató végezték.)”
