Mikor gyulladt a szervezet?

877 Nézetek

Diszbiózis  

Bélflóránk érzékeny lakóit rohanó életmódunk, környezetünk vegyszerei, az élelmiszeripar adalékanyagai különböző mértékben károsítják, egyensúlyi életközösségüket felborítják. Amennyiben az emésztőrendszer rendszeresen kap tartósítószereket, a bélflóra mennyiségi és minőségi összetétele, valamint a kedvező és káros baktériumok aránya egyaránt hátrányosan változhat.

Ha ez a jelenség a stresszes, civilizált életmód miatt egyéb károsodást szenved, például csökken a belek vérellátása, mely a stressz egyik jellemző kísérője, a működés romlik, a károsult területek regenerációja késik vagy el is marad.

A diszbiózis fogalma a szimbiózis (fajok egymással kölcsönösen kedvező együttélése) felborulását jelenti, amelyet vagy egyes fajok túlzott elszaporodása, vagy egyes lényeges mikroszervezetek kipusztulása jellemez. Ilyen esetekben a rendszer működése zavart szenved, káros gyulladások, hasmenések, puffadások, szorulások, alul- és túlműködések fordulnak elő. Sajnos nincs olyan ember, aki nem tapasztalta már élete során az előbbi állapotokkal járó kellemetlenségeket.

A diszbiózisra szervezetünk egyik ellenválasza az, hogy gyulladásba jön, fokozza az immunválaszt, és megpróbál az immunsejtek segítségével megszabadulni az „emészthetetlen” tartalomtól.

A másik tipikus vészreakció a káros anyagok fokozott ürítése, amikor is a bélrendszer jelentős mennyiségű folyadék kiválasztásával – mintegy öblítéssel – próbál megszabadulni a mérgező vagy emészthetetlen anyagoktól, tehát megvédi a szervezetet, kipucolja magát.

A gyulladás, hasmenés a szervezet vészreakciója, ilyenkor korlátozottá válik az alapműködés, a belek nem képesek a tápanyagokat hatékonyan felvenni. A szervezet stresszét az úgynevezett funkcionális éhezés tovább nehezíti. A korlátozott, vészhelyzeti működés mellett éhesek maradunk. Az éhség miatt többet eszünk, a beleknek idejük sem lesz a regenerációra. A könnyen felszívódó makrotápanyagok, mint a cukrok, bejutnak a véráramba, de a nehezebben emészthető tartalom rosszul emésztve, a benne lévő mikrotápanyagok hasznosulása nélkül gyorsan kiürül. A cukrok a szervezet zsírtartalékait növelve elhízáshoz vezetnek egy stresszes, éhező szervezetben.

De mi történik ezután? Hogyan pótoljuk, honnan szerezzük be a kedvező bélflórát alkotó, százféle érzékeny, parányi teremtményt?

Az emberi szervezet emésztőrendszerének kialakulása során a baktériumokat mindig is a környezetünkből pótoltuk. Az egészséges környezet bővelkedett a baktériumok, egyéb mikroorganizmusok sokszínűségében. A növények levelein, a gyökereken és a magokon ugyanúgy, ahogy az állatokon, állatokban élő mikrobákat is folyamatosan fogyasztottuk, így a táplálékkal pótolhattuk az egyensúlyi mikrobiomot. Azonban ami még ennél is rendszeresebb forrása a mikroszervezeteknek: az ivás.

A vizek, természetes vízforrásaink – források, patakok, tavak, folyók, pocsolyák – mindig tartalmaztak háziasítható baktériumokat, gombákat, mi több, belőlük sokfélét, ezért a vízivással automatikusan pótoltuk a mikrobiom lakóit is.

Ennek az idilli mikrobiom-regeneráló állapotnak az elképzeléséhez nem kell különösebb kreativitás, csak annyit kell tennünk, hogy megfigyelünk egy természetes „vad” életközösséget, gyönyörködünk sokszínűségében, elámulunk komplexitásán.

Nézzünk most körül! Ilyen környezetben élünk? A növényeket termesztjük, gondoskodunk róluk, a talajt műtrágyával termékennyé tesszük, a betegségektől vegyszeres technológiák – permetezések – rendszerével védjük őket, majd betakarítás után a hosszú tárolhatóságot biztosítva tartósítjuk. Ezeket eszik az állatok is. Igen, még a vadak is, mivel ők sem vetik meg a zöldellő ültetvényeket, ráadásul a permetezési napló élelmezés-egészségügyi várakozási idejéről sem tájékozódnak, amikor a kukoricatáblába beköltöznek. Azért, hogy az asztalra sok és olcsó hús kerülhessen, a takarmányokat is nagy biztonsággal kell előállítani és jól kell tartósítani, tehát az állati eredetű ételeink sem mentesek a vegyipar „áldásaitól”.

Az organikus, bioélelmiszerek és a tiszta források hozzáférhetősége korlátozott. Ezek jelentős feláruk vagy beszerezhetőségük nehézségei miatt csak kevesek számára elérhetők.

Az egészséges víz és ételek előállítása, gyűjtése, termelése, feldolgozása jelentős ráfordításokat igényel, melyekre legtöbbünk nem áldozhat.

A természetes, élő, egyensúlyi mikrobákat tartalmazó élelmiszerek, vizek beszerzése számunkra igen nehézkes. A feladat nehézségét fokozza az is, hogy a természetes táplálékok sokszor bonyolultan készíthetők el és ízük is nélkülözi az élelmiszermérnökök kreativitását, ízfokozóit és állagjavítóit. Nem beszélve arról, hogy a természetes élelmiszerek könnyen bomlanak, tehát kevésbé tartósak. A legtöbben nem tudunk gondoskodni a diszbiózist helyreállító étrendről, a mikrobiom szimbiózisának egyensúlyáról.

Ennek az összefüggésnek a felismerése vezette a Herbaferm kutatóit egy természetes és hatékony étrend-kiegészítő készítmény kifejlesztéséhez. A Herbaferm cseppek gyógynövényei hatóanyagaikkal támogatják a zaklatott szervezet megnyugtatását, hogy a gyógyulás, regeneráció el tudjon kezdődni. A fermentációt végző természetes mikrobaközösség pedig természetes módon, fokozatosan segíti a bélflóra helyreállítását. A mikroközösség sokszínűsége és megfelelően beállított csíraszáma (5-15 csepp reggel és este egy-egy pohár ivóvízben) gondoskodik arról, hogy a regeneráció jó helyen és a megfelelő időben történjen.

Ez a weboldal sütiket (cookie-kat) használ a jobb felhasználói élmény érdekében.